16. fejezet

Adtak a fiúk 10 perc pihenőt, majd egy fekete sapkát adtak a kezembe. Kis koncentrálás és máris másik testben voltam. Magasabb lettem, izmosabb és... és férfi. Vártam pár másodpercet, de mikor nem jött a halált tartalmazó film odamentem a tükörhöz. Halkan fel sikkantottam, mikor feketébe öltözött Sebastiannal találtam szembe magam. A sapkát ráhúztam a "hajamra" és megállapítottam, hogy nagyon jól áll neki.
Seb és Jace is megnézte az átalakulásomat. Az utóbbi nagyban vigyorgott, gondoltam, biztos ott volt, mikor ez a ruha volt rajta.
Seb felhorkantott.
- Szóval ezért röhögtetek rajtam! Kösz, hogy szóltatok! - dohogott. Értetlenül néztem rá, mire magyarázni kezdte. - Szám-háborúztunk a közeli erdőben és elestem. Azt hittem csak viccelnek a srácok, mikor azt mondják kiszakadt a nadrágom, de akkor már a "mosodába" volt, én meg fáradt voltam és nem ellenőriztem.
- Szóval kilyukadt. A seggénél legalább?
- Aha.
Megfordultam és megnéztem Seb hátsó felét. Khm... nem lehet kritizálni miatta. Az fix. A bal farpofáján egy jókora lyuk díszelgett. Kilátszott a smile-s gatyája.

Vigyorogva fordultam Seb felé.
- Nem nevet! Együtt érez!
- Igenis, uram! - szalutáltam.
- Na, bújj vissza a saját testedbe! Elég egy Sebastiant elviselni - mondta Jace bosszús hangon, de a vigyorával elrontotta a színjátékát.
Odadobtam a sapkát a tulajdonosának, majd átváltoztam.
- A mai mágiatannak ezennel vége. Van egy óra pihenőd, utána kezdünk - mondta Seb.
- Nem megyünk el úszunk addig? - kérdeztem.
- Az ikrek most szabadok, Alec is, a többiek lehet, hogy dolgoznak, de el tudnak jönni, ha akarnak - mondta Jace.
- Seb, csak egy órát? - könyörögve néztem rá.
- Oké, szólok a többieknek, 15 perc múlva a szökőkútnál találkozunk.
Jace elment, én meg Sebhez fordultam.
- Köszönöm! - kezem a nyaka köré fontam, majd megcsókoltam. Megfogta a derekam és közelebb húzott. Lassan, szenvedélyese  megcsókolt, utána homlokát enyémnek támasztotta.
- Szívesen! De egy órát engedek el csak egy nap! - vigyorgott.
- Úristen! A tanárommal randizok! - kaptam színpadiasan a szám elé.
- Nem vagyok elég jó?
- Dehogynem! Megyek összeszedem a cuccomat.
- Menj! - told arrébb, majd belecsípett a fenekembe.
Visszafordultam és adtam neki egy pofont reflexből. Épp csak meglegyintettem, de meglepődött. Akárcsak én.
Kérdőn tekintett rám, mire a helyzetet kihasználva negédesen rámosolyogtam, csókot dobtam felé és kisétáltam a szobából. Seb hitetlenkedve felnevetett és ment ő is dolgára.
Felmentem a szobámba. Bepakoltam egy oldaltáskába egy törölközőt, egy plédet, egy üveg vizet, egy naptejet meg egy magazint. Felvettem egy zöld bikinit, rá egy XXL-es pólót. Strandpapucs plusz napszemüveg és mentem is.
Sebastian a folyosó végén várt rám. Anyám! Ha azt mondanám, hogy nagyon, de nagyon jól néz ki, még akkor se hazudnék. Sötétkék, térdig érő nadrág volt a csípőjére csúsztatva, nyakán egy törölköző lógott, sötét hajába napszemüveg, lában egyszerű papucs. Azt, hogy felső nélkül milyen sexi, inkább nem részletezném.
Átkarolta a vállam, nyomott egy puszit az orrom hegyére és elindultunk. A kútig semmiségekről beszélgettünk. A többiek már ott voltak.
Jace és Alec Sebastianéhoz hasonló nadrágot viseltek, csak más színűt. Ők is nagyon jól néztek ki, de a barátomat nem pipálhatják le. Abby egy lila-rózsaszín csíkos bikinit viselt, Sarah egy piros, csavart felsőt, vett fel fekete alsóval. Lexin egy kék fürdőruha volt, Roberten úszónadrág.
- Sziasztok! - köszöntem oda.
- Sziasztok! Roxi, állati dögös vagy! - dicsért meg Alec.
- Jaja, jó bőr! - így Jace. - De azért megnézném a pólója nélkül!
- Haver! Ne essünk át a ló másik oldalára! Az én csajom, és  ha kérhetném ne flörtölj vele! - szólt rá Seb.
- Oké! Megyünk?
- Aha, nyomás!
Alig tettünk meg pár métert, de Jace már énekelt. Az Oceana - tól az Endless Summer-t dalolta. Ismert szám, így nem csoda, hogy mindenki énekelt vele.

15. fejezet

- Hát ti? - kérdezte Payton, amint felocsúdott a döbbenetből.

- Kint kezdtük el az edzést - válaszolt Seb lazán.

- Táncoltatok? - kérdezte Jace, mire értetlenül néztem rá. - Mármint vízszintes tangóztatok? - mindenki jót nevetett ezen, csak Pay, Nick és Nora nem.

Seb adott egy tockost Jace-nek és közbe válaszolt a kérdésére. Én, hogy zavaromat leplezzem a többiekkel nevettem. Payton odaintette magához Sebastiant, majd veszekedni kezdtek. Kérdőn tekintettem arra, de nem jöttem rá miről folyik a vita. Pár perccel később Seb sétált oda hozzám, majd nyugodtan intett, hogy menjünk átöltözni. Az edzés ezek után ugyan olyan volt, mint szokott, de Seb mintha egy kicsit le lett volna verve. Mikor megkérdeztem mi a baja csak legyintett és folytatta az ütéskombinációt. Furcsálltam, de nem foglalkoztam vele.

Az óra végén Pay lelépett és Seb azonnal felszabadultabban viselkedett. Megfogta a kezem és elindított a szobákhoz. Fél kilencig még volt 25 percünk, ezért kiültünk az erkélyre beszélgetni. Egyszer csak eszembe jutott, hogy veszekedett a tesójával.

- Mit mondott Payton?

- Ahh... A hülyeségeit, hogy miért nem késhetünk, hogy Peter dühös lesz stb..

- Aha.

Ennyibe is maradtunk. A szemem sarkából láttam, hogy engem néz. Rámosolyogtam, majd megnéztem az órám, ami 8:25-öt mutatott. Szóltam Sebnek, hogy ideje indulni. A székeinket egymással szembe raktuk, így mikor hirtelen felálltunk összeütköztünk. Majdnem elestem, de Sebastian elkapott és a mellkasához rántott.

Pulzusom felgyorsult és egy kicsit ki is pirultam. Zavaromat látva elvigyorodott és minden tétovázás nélkül megcsókolt. Rövid, édes csók volt. Nyomtam egy puszit az arcára, majd megfogtam a kezét és elindultunk az ebédlőbe. 

Az ajtó előtt rám mosolygott, majd beléptünk. Mindenki felénk fordult. Mikor szétnézem, akkor láttam meg, hogy Peter is bent van már. Ritka eset.

- Sziasztok! - köszöntünk tökéletes összhangba Sebbel.

Peter elvigyorodott és köszönt. - Hát ti? Együtt?

- Hát mi... együtt - megint egyszerre mondtuk. Keresztapám elnevette magát. Jó volt látni, hogy vidám.

- Mit csináltatok?

- Semmit - feleltük. Erre már mindenki nevetett, beleértve engem is.

- Akkor miért beszéltek így?

- Passz - tökéletes összhang, megint.

Mély levegőt vettem, és hallottam, hogy Seb is így tesz, majd felé fordultam. Ő is felém.

- Ne dumálj!... Csönd!... Tudod mit?... Inkább fogjuk be! - Peter kérdőn tekintett ránk, de min csak megvontuk a vállunkat jelezve, "Ne mi tehetünk róla" .  Ezután a vacsora eseménytelenül telt.

Kilenc óra volt, mire felértünk a szobákhoz. Seb megcsókolt az ajtó előtt, majd ment ő is lefeküdni. Tusolás után olvastam még egy kicsit Simone Elkeles könyvéből, majd elaludtam. 

Álmomba én voltam Brittany, Seb meg Alex. Jó kis álom volt. Megtanultam vezetni, tudtam profin táncolni, és egy nagyon rendes fiúval voltam.

Reggel friss voltam. Felvettem a szokásos stílusú ruhámat, majd kiültem az erkélyre. Seb nyolc előtt 10 perccel kopogott. Lementünk az ebédlőbe, majd ott kezdtünk el beszélgetni.

Mágiatanon az alakváltást tanultuk. Hasznos kis dolognak tűnt.

- Ha valakinek egy személyes tárgy nálunk van, rá kell koncentrálni és ha eléggé figyelsz a testébe kerülsz - magyarázta Sebastian.

- Ha az illető halott ugyanevvel a technikával megkapod az emlékeit, így láthatod a halálának okát, körülményeit - vette át a szót Jace.

- Igen, csak ne ijedj meg, ha véres a ruhád, mert az nem a tiéd, hanem az illetőé. Ha az ember még él, akkor is olyan ruhába leszel, mint ő abban a pillanatban. De mindegy, hogy élő vagy halott testbe vagy, mert ha megtámadnak meg tudnak ölni, mintha csak a sajátodba lennél. Amint távozik a lelked a testedből visszaváltozol - így Seb. - Ha elég tapasztalt vagy akkor a személyes tárgy nélkül is tudsz alakot ölteni, ha már voltál abban a testben.

- Aha, jó ezt tudni.

Ezek voltak az alapvető dolgok, de Jace hozzátette, hogy míg nem szoktam hozzá, addig lehet, hogy fájni fog. - A többségnek csak a feje, de van akinek a csontjai is, és az el is ájult a fájdalomtól a tapasztalatok alapján - magyarázta.

Próbaképpen egy karkötőt adtak. Egy szív alakú medál volt rajta, melyen védő rúnák sorakoztak. Anyának is ilyen ékszere volt, csak fekete szalag helyet vörös tartotta vékony csuklóján.

- Na akkor kezdjük - mondta Seb. - Bármi baj van, csak engedd el és vége.

- Jó.

Rákoncentráltam a medálra. Sötétség vett körül, majd egy fehér villanás, egy vörös hajtinccsel vegyítve. Hirtelen elgyengültem, ezért eldobtam a szívet. A fejembe hasított fájdalomtól megszédültem. Seb elkapott még mielőtt elestem volna, Jace meg a medálért lendült.

- Mi történt? Mit láttál? - kérdezte Sebastian.

-Csak egy fehér foltot egy vörös hajtinccsel. Ti?

- Egy szőke tincset a tiédbe, de ennyi.

Megrázom a fejem elkeseredettemben, de rossz ötlet volt. Fekete foltokat láttam, majd kitisztult a látásom, de a koponyámba lüktetett a fájdalom. 

- Jól vagy?

- Fogjuk rá, de egy aszpirint  jól esne.

Seb csettintett egyet, majd a kezembe nyomott egy tablettát. Bevettem és óvatosan felálltam. Tíz perccel később jól voltam, és újra próbálkoztam, de nem a medállal. A fiúk szerint, majd, ha már megy, akkor megpróbálhatom, mert ők is meg akarták tudni ki a volt tulaj, de nem értek el semmit.

Egy hajkefe volt a kezembe. Rákoncentráltam, majd pár másodperccel később éreztem a változást. Kezeim megnyúltak, lábaim megnőttek, kebleim teltebbek lettek, és fekete haj omlott a vállamra. Az elmémben egy "film" indult el. A földön feküdt a lány. Reszketett, de izzadság csorgott a kezén, lábán valami folyt. Szürkület volt, ráadásul egy sikátorban tartózkodott, így alig láttam valamit, de vérre tippeltem. Egy férfi állt felette, egy óriási bárddal a kezébe. Fény csillant rajta, így láthattam, hogy pengéje ki van élezve. Meglendítette azt, majd levágta a lány fejét. Az egy vértócsa kíséretében arrébb gurult.

Megszédültem a látványtól és fenékre estem. Nem fájt most semmim, de a gyomrom tartalma ki akart jönni. Tartottam magam, és nem engedtem ki. Mélyeket lélegeztem, fejem a két térdem közé nyomtam. Próbáltam nem gondolni a jelenetre, de nehezen ment. Érintést éreztem a vállamon, majd Seb guggolt le mellém és karolt át.

- Minden rendben? - kérdezte Seb kedvesen.

Lassan bólintottam, mert tényleg jobban voltam.

- Ügyes vagy! A többségnek nem sikerül ennyi ideig így maradni első alkalommal.

Ezt bóknak szánta, de a mondandója alapján még mindig a lány testébe voltam. Odahúztam egy tincset a szemem elé. Fekete volt.

- Ejha! Seb, tudsz adni egy tükröt? Kérlek. 

- Persze! - csettintett és egy álló tükör jelent meg a falon.

Felálltam és odamentem. A nyakamon azon a vonalon, ahol a balta lecsapott egy alvadt véres csík húzódott, a hajam sártól és vértől volt ragacsos, körmeim letörtek, beszakadtak, ruhám cafatokban lógott rajtam, vádlimon csontig ható vágás éktelenkedett. A csont szilánkosra volt törve. Nem lettem ismét rosszul, de a saját testemet akartam.

- Mit kell tennem, ha vissza akarok alakulni,

- Képzeld el a saját testedet, és vissza is változol- válaszolt Jace.

- Köszi!

Visszaváltoztam és megkönnyebbülten láttam, hogy nem vagyok félhalott.