9. fejezet

Elindultunk vissza a könyvtárhoz. Sebastian az ajtóban várt minket.
-Gyertek be, gyors elmondom amit akarok, és már mehettek is-elgondolkozott egy pillanatra, majd Norahoz fordult. -Vagyis, ha dolgod van már most is mehetsz.
-Oké, akkor mentem is, jó munkát! Sziasztok!-köszönt el, és távozott.
-Ez gyors volt-dünnyögtem az orrom alatt.
-Na, akkor neked mondom csak, de előbb üljünk le.
Bementünk, és leültünk az asztalokhoz, amin rengeteg vadonatúj könyv, füzet és egyéb iskolához szükséges dolog volt pakolva.
-Mint látod megjöttek a könyveid. Ezeket gyakran fogjuk használni, a füzetekre ritkán lesz szükséged, de mindig hozd magaddal azokat is. Az íróeszközöket se felejtsd a szobádba.
-Oké, vettem, mintha rendes suliba járnék.
-Hát majdnem. A mágiatan nehéz lesz eleinte megérteni, de ha belejössz gyerekjáték lesz az egész!
-Mennyi ideig lesz kb. nehéz?
-Az első hónap, de ha gyorsan tanulsz egy-két hét után menni fog. Ne aggódj!
-Sose teszem-morogtam.
-Akkor jó-szenvtelenül elmosolyodott.
Jól áll neki ez a mosoly. Idősebbé teszi.
-Beszéljük meg az alap szabályokat.
-A miket?-tátottam el a szám.
-Szabályok.Nem késhetsz, ha megteszed plusz házi felad lesz a büntetésed.
-Házi?
-Igen, azt is kapsz majd. Ha a házid nincs kész edzésen hajtalak meg, ugyanis én leszek az edződ-büszkén rám vigyorgott.
-Hjaj! Mi lesz velem?- tettem fel a költői kérdést. Seb válaszolt rá.
-Vagy ki leszel gyúrva, vagy szót fogadsz. A többi szabály; csendben hallgatsz, nem szekálsz, nincs vissza beszéd. Hetente egyszer tesztet írsz, de én döntöm el melyik nap, mert ha közepesnél rosszabb lesz edzésen fogod megszívni, amiért nem tanultál.
-Ne már!
-De már! Órákon a tanárod vagyok, órákon kívül a haverod.
-Oké, most mi vagy?
-Mindkettő, mert nincs most óránk, de a suliról beszélünk.
-Jó, vagyis a szabályok ezek, amiket felsoroltál leszámítva, azok amik egy rendes suliba.
-Hát... röviden, tömören. Ja, azok.
-Akkor minden rendbe van. Ha bármelyiket megszegem, akkor edzésen fizetem meg?
-Igen,szóval ne igen próbálkozz- ó, már megint az a hülye vigyor, nem lehet így figyelni.
-Jaj! De izmos leszek-már most fájnak az izmaim, ugyanis elég rossz volt a magaviseletem az iskolában, és szerintem ez nemigen változott.
-Á, vagy úgy. Rendetlen tanulóval lesz dolgom. Ez esetben izmos leszel. Kezdhetjük is azzal, hogy felvisszük ezeket-intett az asztalon sorakozó tárgyak felé.
-Kezdjük.
A kezembe adott két szatyrot, és két kupac könyvet, a maradékot meg ő hozta. Az ágyamra raktunk mindent, és Seb már távozóban is volt.
-Köszi, ezt is meg, hogy tanítasz majd!-mosolyogtam rá szelíden.
-Szívesen, mostanában amúgy se volt sok dolgom, és legalább újraveszem az alapokat.
-Na igen, nem árt néha.
A keze a kilincs felé lendült.
-Huh, várj! Uzsonna avagy tízórai lesz?
-Nincs, de a társalgóban lévő szekrénybe, a páfrány mögött mindig találsz valami ehetőt.
-Köszi! Most mennyi az idő? -erről eszembe jutott valami.-Egy faliórát mag egy karórát kaphatok majd?
-Három múlt pár perce, és az órák a szatyorban vannak. Pakolj ki, a vacsoránál találkozunk. Szia!
-Szia!
Mikor elhagyta a szobát a szatyrokhoz mentem.
Négy szatyor volt, plusz a könyvek, meg a füzetek. A füzeteket az íróasztal alsó fiókjába raktam; a tollakat, vonalzókat, ceruzákat, rajzszögeket, festékeket, ecseteket, a tűzőgépet, a jegyzettömböt meg a felsőbe. A könyveket a polcra raktam, ami a fiókok fölött volt. Találtam egy kislámpát, azt az asztal sarkára raktam. Álló tolltartókat helyeztem mellé. Az egyik szatyorba volt egy napló, így kitaláltam, hogy mostantól vezetni fogom, hogy melyik nap mit csináltam. Kaptam egy laptopot, amihez be volt vezetve az internet. Egy Ipod is volt mellette, rajta a kedvenc együttesem zenéivel. Óriási zöld fejhallgató, meg egy kisebb fülhallgató volt mellé csomagolva. Csak most vettem észre, hogy az asztallal szembe, a falon van egy nagy parafatábla. Leírtam az "órarendem" és kitűztem rá. Virágokat, mosolygós arcokat rajzoltam egy lapra, és azt is mellé raktam. Kiírtam pár rövidebb, és hosszabb idézeteket is, és azokat is oda ragasztottam. Utolsó dolog amit a táblára akartam tűzni az egy lista, amelyikre olyan könyvek címét írok majd, amiket el akarok olvasni, de ahhoz le kéne menni a könyvtárba. Még nem végeztem a szobámba, emiatt későbbre hagytam. Találtam egy asztali naptárat is, azt is az asztalra helyeztem.
Bekapcsoltam az Ipodom, és egy régi, de számomra nagyon kedves dalt kapcsoltam be. Shakira- Whenever, Wherever című számát először csak dúdoltam, majd énekelni kezdtem. Gondolom hangosan, mert a zene a fülembe szólt, és nem épp halkan. Felálltam és hastáncolni kezdtem, mint az énekes a klipben. Elég érdekesen festhettem, de nem érdekelt, jól esett kikapcsolódni. A zene majdnem véget ért, de újraindítottam. A refrénnél valaki megragadta a csípőmet, és az a valaki is elkezdett táncolni. Még mindig énekelve megfordultam, és Jace-vel találtam szemben magam. Ő a hangomra táncolt, úgy ahogy én, vagyis próbálkozott úgy táncolni mint én. Folytattam az éneklést, óriási vigyorral az arcomon. A szám végén pukedlizett. Ennél tovább nem bírtam, kitört belőlem a röhögés. Jace is a hasát fogva nevetett mellettem. A nagy hahotába elesett, és a földön fetrengve folytatta.
Erre a hangzavarra Alec is belépett a szobámba, és csak bámulta a haverját. Értetlen arccal fordult felém, mire csak legyintettem és tovább nevettem. Kb. öt perccel később lenyugodtunk.
-Jace! Shakira a nyomodba se érhet!- dicsértem meg.
-Cö. Tudom. Te se voltál rossz. Elég hangosan énekeltél, meghallottam, és a ritmus magával ragadott.
Alec még mindig értetlen arccal nézett rám, mire Jace elmondta miről van szó.
-Roxi, ha mindig ilyen vagy hamar jóba leszel velünk, meg Abby-vel és Sarah-val, és Payton, meg Nora idegeire fogsz menni-közölte Alec vigyorogva.
-Má' mért?
-Hát, mert mi lazák vagyunk, ők meg nem, de ne aggódj! Minden rendben lesz, nem baj ha két ember nem szeret.
-Oké, Jace, még egy menet?-fordultam röhögve újdonsült táncpartnerem felé.
-Mehet, de most mindenki táncol, és énekel. Alec beszálsz?
-Persze tesó.
-Én választok zenét.
Kihúztam a fülhallgatót, és benyomtam Shakira-Waka, waka című slágerét.
Mind a hárman jó hangosan énekeltük, és hastáncoltunk rá. A fiúk a klip táncát utánozták, én meg improvizáltam. A második refrénnél megjelentek az ikertündérek. Ők is beszálltak. Mire vége lett a zenének mindenkiről csorgott a verejték. A kedvem nagyon jó lett.
-Még, még, még! -ugrándozott Sarah.
-Oké, mi legyen? Hastánc, hip-hop vagy balett?- kérdezte Abby.
-Nem tudom, hogy lehet rá táncolni, de legyen  a Pussycat Dollstól a Hush, Hush. Azt imádom!-felelte testvére.
-Egy, két, há...I never needed you to be strong,...-énekeltünk és táncoltunk rá.
A Hush, Hush  résznél az ujjunkkal mutogattunk vigyorogva. A második refrénnél voltunk, és megint jött volna a Hush, Hush, mikor hirtelen elhallgatott a zene. Payton jött be a szobába, csak a nagy zajban nem tűnt fel.
-Csitt, csitt nektek! Van aki pihenni akar meló után, nem ezt hallgatni.
-Bocsi Pay! Csendben leszünk!-ígérte Abby.
-Úgy legyen! Roxána-fordult felém.-Te meg húzd meg magad! Attól mert Peter keresztlánya vagy nam zavarhatsz engem-intett és kitrappolt a szobámból.
-Mekkora egy állat! Sorry Roxi!-ölelt meg Jace.
Ezen a mozdulaton kissé meglepődtem, de viszonoztam.
-Mi mentünk, Szasztok! -intett Alec, majd Sarah és Abby társaságában kisétált.
-Hmm...A teraszon lehetne folytatni-vigyorgott rám Jace.
-Ááá, elő nem ellenséget szerezni nem jó dolog. Majd máskor. Most amúgy is inkább lepihennék.
-Jól van szívi!-dobott egy csókot a kezével, majd lelépett.
Elgondolkoztam, majd a tánc megint eszembe jutott és megint röhögni kezdtem. 

8. fejezet

A szoba akkora volt, mint a régi szobám, csak erkély is tartozott hozzá.A talajt sötétbarna fával fedték le. Az ajtó jobbján egy  fekete négyfiókos szekrény állt.  A tetején a kedvenc könyveim sorakoztak. Az ágy, ami fekete színű és zöld ágytakaróval van fedve a nyílászáró bal oldalán álló falhoz volt tolva. A szoba felső sarkába egy tükrös asztalt állítottak, mellette meg a ruhásszekrények voltak. Az ágytól pár méterre egy íróasztalt raktak. Az erkélyre nyíló üvegajtó a másik ajtóval szemben volt. Az ajtóra zöld sötétítő függönyt akasztottak. A erkélyen egy kerek üvegasztal, fekete kovácsoltvas székek és egy fekete kanapé állt. A alját zöld csempével rakták ki. Az erkély korlátja is olyan vasból épült, mint amilyen a székeken van.

Odasétáltam  a szekrényekhez és kinyitottam azokat.

A bútor tele volt pakolva ruhákkal, ráadásul az én méretembe. Farmerek, bő pólók, széldzsekik, cipzáros pulcsik, és sorolhatnám még mik. Az alján az én kedvenc fajtájú és fazonú cipőim sorakoztak. Egy külön szakaszban edzőruhákat pakolt valaki.

Az erkély mellett volt egy ajtó, gondoltam a fürdőszobához vezet, ezért benyitottam.

Egy szó jutott az eszembe: luxus.

Kék csempe, óriási kád, zuhany, ami egybe szauna is, a polcokon a tusfürdőtől a hajzseléig, minden, ami kell(het). Egy külön ajtó mögött volt a WC.
Visszamentem a szobába. Nora az ágyon ült, de mikor beértem leszállt és odajött hozzám.
-Minden tökéletes?-érdeklődött.
-Tökéletes. Körbevezetsz a házban? Nem igazán tudok eligazodni.
-Persze, gyere-invitált és elindult. Követtem.
Először a könyvtárba mentünk, aminek az ajtaja az ebédlővel szemben nyílt. Ezt a két termet amúgy négy folyosó választotta el a lakrészemtől. A nagy és tágas szobában plafonig értek az ízléses, barna polcok. Középen ugyanilyen színű faasztalt, és székeket raktak. A szoba végében egy kandalló állt, barna fotelekkel szemben.
-A könyvek fajták szerint vannak sorakoztatva. Vámpírok, vérfarkasok, tündérek, és boszorkánymesterek történelme-intett egy magas polcra, amit négy részre osztottak.-A másik oldalon irodalom, fizika, biológia, egészségtan és kémia tankönyveket találsz-mutatott az előzővel szemben lévő oldalra.-Azon, ami a kandallót veszi körül olyanokat, amiket szórakozásból olvasunk, ugyan úgy, mint azon ami az ajtót övezi.
-Jó sok könyv. Tudod Nora, imádok olvasni-lelkendeztem.
-Az jó, máskor majd körül is nézhetsz, de most gyere, mert még van mit látnod.
Következő állomás az ebédlő volt.
-Mivel Peterhez tartozol velünk ülsz majd egy asztalnál, de fontos, hogy tudd, hogy csak akkor kezdhetsz el enni, ha  a Főnök engedélyt adott rá. Ez alól senki se kivétel-bólintottam.- Akkor mehetünk is tovább.
Az udvarra mentünk, az ebédlő hátsó ajtaján keresztül.
Úgy, hogy nem föntről  látja az ember, még nagyobbnak néz ki. A szökőkutat az ajtóval szembe építették, és az az ösvény, ami oda vezetett azt vörös rózsákkal ültették körbe. Ott, ahol álltam nem lehetett látni az óceánt.
Nora  nem nézelődött, csak ment tovább. Megkerültük a kastélyt, és egy nagy  sportpályára mentünk.
Normálisnak tűnt, azt leszámítva, hogy vagy négyszer nagyobb, mint egy normál pálya. Ennek a túloldalán egy épület állt. 
Ahhoz tartottunk. Bementünk.
-Itt fogsz edzeni a fiúkkal, meg este velünk. 
Khm...ezekre a bizonyos edzésekre kíváncsi leszek, hogy hogy fognak kinézni. Ugyanis a terem kétszer akkora lehet, mint az ebédlő, márpedig az se kicsi. Az  egész fel volt osztva négy részre fehér csíkokkal. Minden részen más tárgyak voltak. Jobboldalt elől edzőgépek, mögötte lévő részben súlyzók, baloldalt hátul matracok (és van egy olyan érzésem, hogy nem alvásra), meg bokszzsákok, hozzá kesztyűkkel. Baloldalt elől pisztolyok, kardok, kések sorakoztak,  pár nyíl meg hozzá az íj, meg még jó pár harci eszköz, amit nem tudtam megnevezni.
-Az edzéstervet a fiúk majd vacsoránál elmondják. A mosdó ott  van-mutatott egy ajtóra a terem végén.-De öltöző nincs, eleve úgy kell jönnöd.
-Jó.
-Hova vezesselek még?-gondolkozott hangosan.-Ebédlő megvolt, könyvtár pipa, udvar és edzőterem kihúzva-sorolta és hozzá az ujjain számolt.-Ja! Megvan. A többiek szobája. Gyere, megmutatom, ki hol lakik.
Visszamentünk a lakórészhez.
A folyosón  tizenkét ajtó volt. Nora sorolta  a neveket, és közbe jobb, avagy bal kezével az ajtóra mutatott.
-Jace, Alec, Marc, Rober, Payton, Sebastian szobája-mutatott a bal oldalt lévőkre.-Nick, Abby, Sarah, Lexi, az enyém, és a tied.  Uh, itt a kulcsod, nem lopunk, de Jace és Alec miatt jobban jársz ha zárod.
-Köszi! A kulcsot is és a tanácsot is!
A folyosó végére egy társalgót építettek, odamentünk. Abby és Sarah ott ült és limonádét ittak.
-Sziasztok! Gyertek, csatlakozzatok-invitált közelebb Abby.
-Miért is ne? Gyere Roxi!-letelepedtünk mi is. Pár perce ültünk ott és beszélgetünk a kastélyról, mikor Nora újra hozzám fordult.- Boszi?- felé fordultam, mire folytatta.-El tudsz találni most már nagyjából mindenhova?
-Igen, szerintem rendben leszek.
-Akkor jó, mentem, mert még van egy kis dolgom.
Felállt, hogy elinduljon, de ekkor egy sólyom repült felénk. Azt hittem, hogy nekimegy az ablaknak, de átment rajta. Egy levelet rögzítettek a lábához, vettem észre, de Nora megelőzött, már olvasta is. 
-Roxi, gyere, Sebastian üzeni, hogy le kell menni a tanuláshoz szükséges cuccokért.
-Áh, ezek szerint holnaptól tényleg kezdjük a tanulást-húztam el a szám, de a lányok arckifejezését látva elmosolyodtam.-Jól van, menjünk, szeretném amúgy is átnézni a könyveimet. -álltam fel.
-Sziasztok, vacsoránál találkozunk-intett Sarah.
-Oké, sziasztok!
Nora is felállt és elindultunk a tanuláshoz szükséges dolgokért a könyvtárba.

7.fejezet

-Ez mind az enyém lehet?-kérdeztem, mire biccentett.- Mi itt a csapda?-erre a kérdésre Payton fészkelődni kezdett, Peter meg zavartan fordult felém. Nem értettem, hogy miért.

-Milyen csapda, drága?-kérdésemre kérdéssel felelt. Most már nyájasan mosolygott.

-Hát......Mit kell tennem cserébe? Füvet kell nyírnom,takarítanom, mosogatnom?

-Jaj! Dehogy,még tanulni is segítünk. Megtanulhatod használni a mágiát, és azzal néha napján segítesz nekünk, de ennyi. Mivel apád legjobb barátja voltam, és neked is keresztapád, az a feladatom, hogy vigyázzak rád.

-Oké. Mennyit kell tanulnom? Mármint napi néhány órát, rendszeresen, vagy csak ha valakinek lesz rám ideje?-érdekelt a dolog, nagyon.

-Ha jól tudom, Sebastiannak és Jacenek most nincs feladata, és szerintem napi két óra elmélet, azaz mágiatan, és három óra gyakorlat negyed órás szünetekkel. Három másik órában három más tantárgy közül tanulhatsz. Ezeket is valaki felügyelete alatt, 45 percig a könyvtárban. Jace, Sebastian jó lesz így? Roxi?-mindannyian bólintottunk.

-Tökéletes, úgyis rég tanultam-mosolyogtam rá, majd megettem az utolsó falatot  a pizzámból. Eddig fel se tűnt, hogy még Peter beszélt, én ettem.

-És milyen tantárgyakat választasz? Tárgytól függ, hogy ki "vigyáz" majd rád, mert gondolom valakinek el is kell magyaráznia-a hanglejtésből ítélve Seb szívesen segít majd.

Rámosolyogtam, és agyalni kezdtem.

A biológia az kéne, segítene a...a nem tudom mibe,de valamikor biztos jól jönne. Az egészségtan is jól jönne, nem árt ha a varázslatot vegyítjük a valósággal. Az irodalmat meg mindig is imádtam. Meg is voltak.

-Na?Döntöttél?-kíváncsiskodott Jace.

Csak most tűnt fel, hogy mindenki a válaszomra várt, mert teljes csönd volt az asztalnál.

-Biológia, egészségtan és irodalom. Ezekben tud valaki segíteni?-kérdőn tekintettem körbe.

-Ugyanezeket tanulta Sebastian is. Ő a legjobb bennük-Peter elgondolkozott, majd pár másodperccel később fojtatta.- Reggel nyolc órakor reggeli, fél kilencre befejezzük. Kilenctől két órás mágiatan a könyvtárban, majd  két óra gyakorlat az edzőteremben. Itt majd mind a két fiú jelen lesz. Egy órakor ebéd, kettőtől  Sebastiannal a könyvtárban tanulsz a három általad választott órádat.Ezeknél az óráknál van a 15 perces szünet. Utána van egy óra pihenőd. Azt a lakosztályodon, és az udvaron töltheted ha egyedül vagy, esetleg a könyvtárba. Ha valaki van veled akkor oda mehetsz te is ahova az illető is. Hat órakor az edzőteremben találkozunk a mi asztalnál ülőkkel és kezdődik az önvédelem és erősítő programunk. Ez is két órás 10 perc szünettel. Fél kilenckor vacsora, majd lehet menni aludni, ja meg persze fürödni. Roxi, a lakrészeden fürdőszoba is van. Ez így jó mindenkinek?-Peter szépen eltervezte.

Mindenki bólintott, beleértve engem is, de aztán valami eszembe jutott.
-De ugye dolgozatot nem kell írnom?
-Dehogy, de azért jó ha tudod az anyagot, ha már tanulod-mosolygott rám Seb.
-Jó. Mikortól érvényes az ütemterv?-lesz még pár kérdésem, mosolyogtam magamban.
-Holnaptól, ma még nézünk neked ruhákat, hagyunk berendezkedni és körbevezetünk-sorolta Peter.
-Jó, még egy valami-jutott eszembe még valami.
-Na mond, ne kímélj!-viccelődött Peter.
-Szombaton és vasárnap is ez lesz?-kérdem, mert szerintem ez nagyon is fontos kérdés.
-Nem, pontosabban a három magán tantárgyadat nem, de a mágiatan marad. Edzeni meg csak vasárnap nem szoktunk-mosolygott Főnök.
-Akkor vasárnap van az én pihenőnapom-most már mindenki mosolygott.- Én is Főnöknek hívjalak, vagy maradhatok a keresztapucinál?-a körülöttem ülők felröhögtek.
-Ahogy szeretnéd, neked szabad!-kacsintott rám, majd felállt és kisétált az ebédlőből.
Most, hogy Peter elment feszengeni kezdtem, volna. Jace nem hagyott, szerencsémre.
-Na, akkor mi is a kedvenc csokid?-nem akadt le a témáról.
-Fehér csoki, ostya darabkákkal.
-Megjegyezve. Kedvenc költő, író?
-William Shakespeare.
-Gondoltam. Kedvenc szín?
-Lila és kék.
-Példaképed?
-Édesanyám.
-Igen?-bólintok.-Hány éves vagy?
-Tizenkilenc. Miért? Te?
-Tizenkilenc és fél-felelte büszkén.
-Oké. Én kérdezek most már.
-Rendben.
-Hol találom a szobám?
-Gyere-állt fel Nora.- Megmutatom,  meg megnézzük a ruhákat.
-Köszi! Az jó lesz.
Feltápászkodott, majd elindultunk.
Most, hogy van értelme élni, jobb kedvvel indultam a szobám felé. Megtanulok varázsolni, és kedves emberekkel leszek körülvéve. Mármint viszonylag kedves emberekkel, ugyanis nem mindenki nyerte el a tetszésemet.
Mire sikerült végiggondolni mi lesz velem már egy ajtó előtt álltunk. Nora kinyitotta az ajtót, én meg belestem a válla felett. Leesett az állam.

6.fejezet

Az ebédlő óriási. Az asztalok hosszú sorokba álltnak egymáshoz tolva, de nem akármilyen asztalok! Gyönyörű, barna asztalok kacskaringós mintákkal televésve. A székek is ilyen fából voltak, és az asztalokhoz hasonló motívumokkal díszítették azokat is. Modern lámpák lógtak le a mennyezetről. A falak piszkosfehérre voltak festve, a jellegzetes fekete tapéta ide is fel volt ragasztva. Öt asztalsor volt, rajtuk evőeszközök és poharak sorakoztak. A szoba végén még két sor lehetett látni, de ezeken ételekkel pakolt edények álltak. Jobban megfigyeltem és feltűnt, hogy  fajták szerint voltak rendezve. Az egyik asztalon egy " Vér" feliratú termosz, mellette fél literes poharak sorakoztak. A másikon sonkától a halig minden volt. 

Négy asztalsornál már ültek, itt is faj szerint. Az ötödik asztalnál ült Nora, Payton, Sebastian, Nick és még pár idegen. Senki se evett.

Peter belekarolt a karomba, és magával húzott az ikrek asztala felé. Az asztaloknál kihúzott egy széket, és intett. Leültem, ő meg mellém állt. Felvett egy poharat, és megkocogtatta a körmeivel. Mindenki ránézett.

-Szép jó estét mindenkinek!-kezdte.-Szeretném bemutatni az újonnan jött boszorkánymesterünket, Roxit-mutatott felém.-Bánjatok vele jól, segítsétek amiben csak tudjátok. Mellesleg ne hergeljétek fel, mert csak baj lesz belőle. Kérdezzétek csak meg Nicket. Jó étvágyat!- befejezte és leült.

Rövid taps, és sorba álltak a kajával telt asztaloknál  a "ház" lakói.

-Mit szeretnél enni?-fordult felém Peter.

Megnéztem, hogy ki mit evett az asztalnál. Sebastian egy pizzának  a szélét rágta, Nora halat falatozott, a vámpírok vért  ittak.

-Pizzát, ha van még- feleltem, mire Peter elém rakott egy nagy szelettel.- Köszi!

-Szívesen. Bármit szeretnél szólj nekem vagy az asztalnál ülőknek nyugodtan. Tényleg, be is mutatom őket. Nicket, Paytont, Norat és Sebastiant már ismered. Ők a legfőbb embereim, de a többiekre is bármikor támaszkodhatok. Marc-mutatott egy vámpírra.

Helyes fiú, azt meg kell hagyni. Vörös haja hátra volt nyalva, zöld szeme nagy keretes szemüveg mögé volt rejtve. Fehér póló volt rajta. Nevét hallva biccentett felém.

-Abby és Sarah-intett két tündérlányra.- Abby-t úgy különbözteted meg a legkönnyebben Sarahtól, hogy neki zöld a szeme, nővérének meg kék.

Tényleg ugyanúgy néztek ki. Farmeringet viseltek mind a ketten, hajuk lófarokba  volt kötve, így látható volt hegyes fülük. Szárnyuk teljesen kifejlődött. Rám mosolyogtak, ezért megláthattam hegyes fogaikat. 

Visszamosolyogtam.

-Jace és Alec- most két nálam fiatalabb fiúra nézett.

Megismertem őket.

Jace, a macskaszemű boszorkánymester, fekete pólóját egy kékre cserélte. Alec vérfarkas, ezt már a " Nicket-vámpírból-patkánnyá-majd vissza" incidens előtt is megállapítottam.

-Szia!-köszönt Jace.-Jó újakat látni itt, főleg ilyen dögös csajokat-mellette Alec felröhögött.-Bocs, de ez az igazság!-szabadkozott, mikor furán néztem rá.

-Ne riogasd már! Még a végén elijeszted!- csapott a karjára Sebastian. Felém fordult és folytatta.- Nézd el neki, egy kicsit rámenősek, és imádják az újakat  idegesíteni, különösen Jace. Ne lepődj meg ha egy csokor rózsát találsz majd az ajtód előtt-erre nekem is el kellett mosolyodnom, de mikor eszembe jutott, hogy mi volt a rózsás történet után egy kicsit visszafogtam magam.

-Ne már! Seb, lelövöd a poént!-felém fordul.-Melyik a kedvenc csokid?-vigyorogott, majd felvonta a szemöldökét.

Felröhögtem, és már épp válaszolni akartam, mikor Peter folytatta  a mondanivalóját.

-Még két emberemet szeretném bemutatni-egy nálam öt évvel idősebb párra mutatott.- Ők a mi  "csoda-párosunk", Lexi és Robert.

A lány egy vérfarkas, a fiú egy vámpír. Nem vontam kétségbe Peter szavát, egyet értettem. Furcsa páros.

Lexi fekete haja rövidre, szinte már fiúsan rövidre volt vágva, terepmintás póló fedte a felsőtestét.

Robert szintén fekete haja tarajosra volt nyírva. Felsője barátnőjéhez hasonló.

-Sziasztok!

Elmosolyodtak, és biccentettek.

-Melyik negyedbe kap szobát?-kérdi Lexi.

-A miénkbe? Ha jól emlékszem van még egy szabad szoba. Az erkéllyel rendelkező. Az üres, igaz? -mondta és kérdezte Jace. Még mindig bárgyún vigyorgott.

-Igen, az szabad. Roxi, egy baldachinos, franciaággyal rendelkező halványzöld szoba, ízléses bútorokkal és kiülős erkéllyel megfelel? A szekrényekbe természetesen ruhát is kapsz-sorolta Peter.

Félrenyeltem a számban lévő falatot.