3. fejezet

Ébredezni kezdtem. Lassan lustán megfordultam, de nem a megszokott sziklaágyamon feküdtem. 

Agyam próbált visszaemlékezni, hogy mi történt. Lassacskán felfogtam.

Kinyitottam a szemem, és szétnéztem.

A plafont festményekkel díszítették. Vámpírokat, tündéreket és más hasonló túlvilági lényeket mintáztak meg. A fal oldalán tapéta futott végig, fekete, kacskaringós formával. De ezt az egy dolgot leszámítva, nem 21. Századinak néz ki. Régi, keretes fa ágyban aludtam,  egy birkabőrrel takarózva. Kis éjjeliszekrényemen 10-15 centi magas szobrok állnak. Lámpát sehol se láttam, csak az ablakon jött be egy kis fény.

  Nem hittem, hogy be lennék zárva. Elvégre az ablakon nem volt rács, és, hogy jobban szétnéztem vettem csak észre az ételt egy könyvkupac mellett.

Felmordult a gyomrom.

Kimásztam az ágyból és érte mentem. 

Egy alma, két szelet kenyér és egy szelet sonka volt a tálcán, egy kenőkés kíséretében.

Visszavittem az ágyba, és megtömtem a bendőmet.

El kellett ismernem nem volt rossz.

Most már fittebben kászálódtam ki, de mikor megláttam magam a tükörben hangos nyögés és röhögés közti hangot hallatok.

Hajam mint egy vörös madárfészek, smaragdzöld szemem alatt lila karikák. Pólóm és nadrágom gyűrött az alvástól.

Ahogy tudtam rendbe tettem magam. Nem sokat javíthattam, de határozottan emberibbnek tűntem. 

Odamentem az ajtóhoz és kinyitottam. Volna, de az nem akart engedelmeskedni.

Az elmémmel úgy csináltam mintha én lennék a kulcs és a zárba helyeztem.

Az ajtó erre nemhogy nem nyílt ki, de mintha még egy zár kattanását is hallottam volna.

Nem volt  mit tenni.

Az ablakhoz mentem, és kinéztem rajta.

A szoba ahol voltam egy kastély tornyába van. Gyönyörű a kilátás. Az épület az óceán partján egy dombon áll.A domb víz felőli  oldala olyan mintha valaki levágta volna. A hullámok neki csapódnak és egy virágos kertbe megy a feleslegesnek "vélt" víz. 

Az udvar lélegzet elállító. A domb széle és a kastély közötti óriási terület fekszik. Rózsabokrok veszik körül az egészet. Közepén egy szökőkút, az körbetéve márványpadokkal. Minden padhoz egy ösvény vezetett. Minden ösvényt másféle virág övezi.

Az egész hely, mármint amit láttam belőle festővászonra illik.

Én magam is jól festek, de a legjobb barátnőm, Lena egyszerűen mesteri képeket alkotott.

    Lenával elsős korunk óta barátnők voltunk. Imádta, hogy olyan voltam mint egy bűvész. Én többek között azért is szerettem, mert nem tagadt ki emiatt, és nem mondta el senkinek. Halálom után, ahogy hallottam, elköltözött a családjához. Miattam maradt a kisvárosban, de mikor azt hitte, hogy végleg elmentem, ő is hazament. Én meg nem kerestem. Nem akartam, hogy Ő is áldozat legye . A gyilkosunk, gyilkosom ha tudná, hogy Lena tudja amit tud, akkor lehet , hogy őt is bántaná. Ezt nem engedhettem! Pedig milyen jó volna megint beszélgetni, vagy csak együtt lógni, de nem lehet, már nem...

Kopogtak

Mozdulatlan lettem, és nem is feleltem

Valaki kulcsot dugott a zárba.

Erre már magamhoz tértem. Gyorsan szétnéztem fegyver után kutatva. Végül egy nagy könyvnél és a kenőkésnél döntöttem. 

Kattant a zár, és nyílni kezdett az ajtó.

Támadó állást vettem fel.

A nyílászáró ekkor kitárult, és egy tündérlány állt előttem.

Ledobtam az ágyra az ideiglenes fegyvereimet.

A lány nálam egy fejjel lehet kisebb, szőke haja kontyba van csavarva, szeplős arcán két óceán-kék szem. Fiatal lehet, mert szárnyai még nincsenek teljesen kifejlődve. Rövid, fodros aljú, virágos kis-ruha volt rajta.

Ő is jól megnézhetett engem, mert kuncogni kezdett.

-Szia! Nora vagyok, és én leszek az idegenvezetőd egy darabig. De előtte át kéne öltöznöd. Így nem jelenhetsz meg a Főnök előtt. Na, gyere, biztos találunk neked is valami ruhát-hangja vidáman csengett, de a Főnököt említve összement a gyomrom.

Nora intett és elindult folyosón. Én követtem.

Lementünk egy csigalépcsőn, és egy hosszú folyosón haladtunk tovább.

Ez a  folyosó modernebb, mint ami a toronyba volt. A falak fehérek, de a fekete tapéta itt is végig ment a falon. Egy-két portré , tájkép volt kiakasztva a falra. Egy beugró mellett is elmentünk.

Az valamilyen pihenő lehetett, mert egy fekete kanapé, két fotel, és egy kicsiny asztalka állt közöttük. Jól nézett ki.

Nem álltunk meg egy ajtó előtt se, csak mentünk és mentünk a folyosón. Egyszer csak jobbra fordultunk és egy elegáns márványlépcsőn indultunk le. A pihenőnél nyílt egy ajtó. Nora oda ment be, és intett, hogy kövessem. Beléptem, ő meg becsukta mögöttem az ajtót.

 Egy gardróbba találtam magam. A ruhák szín szerint voltak rendszerezve. Vadonatúj szoknyák, hosszú-, rövid nadrágok, nyomott mintás pólóktól a feliratosokig, egyrészes ruhák, azaz mindenféle és fajta ruha volt itt.

Beljebb mentem.

A plafonig értek a polcok, és lábbelik sorakoztak rajtuk. Fűzős bakancsok, balerina cipők, magassarkú, magas-, lapos talpú  szandálok, futócipők, csizmák, és.....és egy külön polc Converse cipők, mindenféle színben.

-Nyugodtan válsz amit szeretnél!-mondta Nora.

El is felejtettem, hogy itt van..

-Bármit?-szerintem ez teljesen logikus kérdés, mert nem volt megszokott számomra, hogy bármit felvehettem egy olyan házba ahol senkit se ismertem. Plusz az utóbbi két hétbe nem ilyen ruhákhoz voltam szokva.

-Amit csak szeretnél. Amott- mutatott egy kisebb szobára- átöltözhetsz. A ruháidat is hagyd ott.

-Köszönöm!-hálálkodok, de már indultam is.

Sokat gondolkoztam, végül egy rövid, rojtos aljú farmert, egy sima, lila pólót, rá egy szegecses vállú, könyökig érő farmer inget választottam. Lábbelinek egy fekete bakancsot.

 A szoba, ahol át öltözhettem rendelkezett egy óriási tükörrel, sminkes asztallal; rajta egy rakat kozmetikai eszközzel, és egy kis szekrény kiegészítőkkel.

Felvettem a ruhákat és a bakancsot. Hajamat megfésültem, és egy fekete kalapot raktam rá. Sminket nem kentem fel, csak egy kis szájfényt.

  Régen se sminkeltem magam, természetes szépségnek számítottam.

Ékszereket hordtam, de most csak egy hosszú "Crazy" feliratú nyakláncot választottam.

Még egyszer megnéztem az összeállítást, majd kiléptem az ajtón.

 A tündérlány már ott várt. Végigmért, majd biccent.

-Jól van, mehetünk a Főnökhöz!-mondta, és elsétál. Követtem, de az agyam már javában agyalt.

  Miért kellett szépen felöltözni? Ki az a Főnök? Miért akar engem látni? És a legfőbb kérdés, mit akar velem csinálni?

Lementünk a lépcsőn, és megint egy folyosóra érkeztünk.

 Itt már bútorok is voltak. A folyosó végén két kanapé volt egymással szemben. Négyen vagy öten ültnek rajtuk.

Csak ahogy közelebb értünk vettem észre, hogy el rablóim is ott ültek.