9. fejezet

Elindultunk vissza a könyvtárhoz. Sebastian az ajtóban várt minket.
-Gyertek be, gyors elmondom amit akarok, és már mehettek is-elgondolkozott egy pillanatra, majd Norahoz fordult. -Vagyis, ha dolgod van már most is mehetsz.
-Oké, akkor mentem is, jó munkát! Sziasztok!-köszönt el, és távozott.
-Ez gyors volt-dünnyögtem az orrom alatt.
-Na, akkor neked mondom csak, de előbb üljünk le.
Bementünk, és leültünk az asztalokhoz, amin rengeteg vadonatúj könyv, füzet és egyéb iskolához szükséges dolog volt pakolva.
-Mint látod megjöttek a könyveid. Ezeket gyakran fogjuk használni, a füzetekre ritkán lesz szükséged, de mindig hozd magaddal azokat is. Az íróeszközöket se felejtsd a szobádba.
-Oké, vettem, mintha rendes suliba járnék.
-Hát majdnem. A mágiatan nehéz lesz eleinte megérteni, de ha belejössz gyerekjáték lesz az egész!
-Mennyi ideig lesz kb. nehéz?
-Az első hónap, de ha gyorsan tanulsz egy-két hét után menni fog. Ne aggódj!
-Sose teszem-morogtam.
-Akkor jó-szenvtelenül elmosolyodott.
Jól áll neki ez a mosoly. Idősebbé teszi.
-Beszéljük meg az alap szabályokat.
-A miket?-tátottam el a szám.
-Szabályok.Nem késhetsz, ha megteszed plusz házi felad lesz a büntetésed.
-Házi?
-Igen, azt is kapsz majd. Ha a házid nincs kész edzésen hajtalak meg, ugyanis én leszek az edződ-büszkén rám vigyorgott.
-Hjaj! Mi lesz velem?- tettem fel a költői kérdést. Seb válaszolt rá.
-Vagy ki leszel gyúrva, vagy szót fogadsz. A többi szabály; csendben hallgatsz, nem szekálsz, nincs vissza beszéd. Hetente egyszer tesztet írsz, de én döntöm el melyik nap, mert ha közepesnél rosszabb lesz edzésen fogod megszívni, amiért nem tanultál.
-Ne már!
-De már! Órákon a tanárod vagyok, órákon kívül a haverod.
-Oké, most mi vagy?
-Mindkettő, mert nincs most óránk, de a suliról beszélünk.
-Jó, vagyis a szabályok ezek, amiket felsoroltál leszámítva, azok amik egy rendes suliba.
-Hát... röviden, tömören. Ja, azok.
-Akkor minden rendbe van. Ha bármelyiket megszegem, akkor edzésen fizetem meg?
-Igen,szóval ne igen próbálkozz- ó, már megint az a hülye vigyor, nem lehet így figyelni.
-Jaj! De izmos leszek-már most fájnak az izmaim, ugyanis elég rossz volt a magaviseletem az iskolában, és szerintem ez nemigen változott.
-Á, vagy úgy. Rendetlen tanulóval lesz dolgom. Ez esetben izmos leszel. Kezdhetjük is azzal, hogy felvisszük ezeket-intett az asztalon sorakozó tárgyak felé.
-Kezdjük.
A kezembe adott két szatyrot, és két kupac könyvet, a maradékot meg ő hozta. Az ágyamra raktunk mindent, és Seb már távozóban is volt.
-Köszi, ezt is meg, hogy tanítasz majd!-mosolyogtam rá szelíden.
-Szívesen, mostanában amúgy se volt sok dolgom, és legalább újraveszem az alapokat.
-Na igen, nem árt néha.
A keze a kilincs felé lendült.
-Huh, várj! Uzsonna avagy tízórai lesz?
-Nincs, de a társalgóban lévő szekrénybe, a páfrány mögött mindig találsz valami ehetőt.
-Köszi! Most mennyi az idő? -erről eszembe jutott valami.-Egy faliórát mag egy karórát kaphatok majd?
-Három múlt pár perce, és az órák a szatyorban vannak. Pakolj ki, a vacsoránál találkozunk. Szia!
-Szia!
Mikor elhagyta a szobát a szatyrokhoz mentem.
Négy szatyor volt, plusz a könyvek, meg a füzetek. A füzeteket az íróasztal alsó fiókjába raktam; a tollakat, vonalzókat, ceruzákat, rajzszögeket, festékeket, ecseteket, a tűzőgépet, a jegyzettömböt meg a felsőbe. A könyveket a polcra raktam, ami a fiókok fölött volt. Találtam egy kislámpát, azt az asztal sarkára raktam. Álló tolltartókat helyeztem mellé. Az egyik szatyorba volt egy napló, így kitaláltam, hogy mostantól vezetni fogom, hogy melyik nap mit csináltam. Kaptam egy laptopot, amihez be volt vezetve az internet. Egy Ipod is volt mellette, rajta a kedvenc együttesem zenéivel. Óriási zöld fejhallgató, meg egy kisebb fülhallgató volt mellé csomagolva. Csak most vettem észre, hogy az asztallal szembe, a falon van egy nagy parafatábla. Leírtam az "órarendem" és kitűztem rá. Virágokat, mosolygós arcokat rajzoltam egy lapra, és azt is mellé raktam. Kiírtam pár rövidebb, és hosszabb idézeteket is, és azokat is oda ragasztottam. Utolsó dolog amit a táblára akartam tűzni az egy lista, amelyikre olyan könyvek címét írok majd, amiket el akarok olvasni, de ahhoz le kéne menni a könyvtárba. Még nem végeztem a szobámba, emiatt későbbre hagytam. Találtam egy asztali naptárat is, azt is az asztalra helyeztem.
Bekapcsoltam az Ipodom, és egy régi, de számomra nagyon kedves dalt kapcsoltam be. Shakira- Whenever, Wherever című számát először csak dúdoltam, majd énekelni kezdtem. Gondolom hangosan, mert a zene a fülembe szólt, és nem épp halkan. Felálltam és hastáncolni kezdtem, mint az énekes a klipben. Elég érdekesen festhettem, de nem érdekelt, jól esett kikapcsolódni. A zene majdnem véget ért, de újraindítottam. A refrénnél valaki megragadta a csípőmet, és az a valaki is elkezdett táncolni. Még mindig énekelve megfordultam, és Jace-vel találtam szemben magam. Ő a hangomra táncolt, úgy ahogy én, vagyis próbálkozott úgy táncolni mint én. Folytattam az éneklést, óriási vigyorral az arcomon. A szám végén pukedlizett. Ennél tovább nem bírtam, kitört belőlem a röhögés. Jace is a hasát fogva nevetett mellettem. A nagy hahotába elesett, és a földön fetrengve folytatta.
Erre a hangzavarra Alec is belépett a szobámba, és csak bámulta a haverját. Értetlen arccal fordult felém, mire csak legyintettem és tovább nevettem. Kb. öt perccel később lenyugodtunk.
-Jace! Shakira a nyomodba se érhet!- dicsértem meg.
-Cö. Tudom. Te se voltál rossz. Elég hangosan énekeltél, meghallottam, és a ritmus magával ragadott.
Alec még mindig értetlen arccal nézett rám, mire Jace elmondta miről van szó.
-Roxi, ha mindig ilyen vagy hamar jóba leszel velünk, meg Abby-vel és Sarah-val, és Payton, meg Nora idegeire fogsz menni-közölte Alec vigyorogva.
-Má' mért?
-Hát, mert mi lazák vagyunk, ők meg nem, de ne aggódj! Minden rendben lesz, nem baj ha két ember nem szeret.
-Oké, Jace, még egy menet?-fordultam röhögve újdonsült táncpartnerem felé.
-Mehet, de most mindenki táncol, és énekel. Alec beszálsz?
-Persze tesó.
-Én választok zenét.
Kihúztam a fülhallgatót, és benyomtam Shakira-Waka, waka című slágerét.
Mind a hárman jó hangosan énekeltük, és hastáncoltunk rá. A fiúk a klip táncát utánozták, én meg improvizáltam. A második refrénnél megjelentek az ikertündérek. Ők is beszálltak. Mire vége lett a zenének mindenkiről csorgott a verejték. A kedvem nagyon jó lett.
-Még, még, még! -ugrándozott Sarah.
-Oké, mi legyen? Hastánc, hip-hop vagy balett?- kérdezte Abby.
-Nem tudom, hogy lehet rá táncolni, de legyen  a Pussycat Dollstól a Hush, Hush. Azt imádom!-felelte testvére.
-Egy, két, há...I never needed you to be strong,...-énekeltünk és táncoltunk rá.
A Hush, Hush  résznél az ujjunkkal mutogattunk vigyorogva. A második refrénnél voltunk, és megint jött volna a Hush, Hush, mikor hirtelen elhallgatott a zene. Payton jött be a szobába, csak a nagy zajban nem tűnt fel.
-Csitt, csitt nektek! Van aki pihenni akar meló után, nem ezt hallgatni.
-Bocsi Pay! Csendben leszünk!-ígérte Abby.
-Úgy legyen! Roxána-fordult felém.-Te meg húzd meg magad! Attól mert Peter keresztlánya vagy nam zavarhatsz engem-intett és kitrappolt a szobámból.
-Mekkora egy állat! Sorry Roxi!-ölelt meg Jace.
Ezen a mozdulaton kissé meglepődtem, de viszonoztam.
-Mi mentünk, Szasztok! -intett Alec, majd Sarah és Abby társaságában kisétált.
-Hmm...A teraszon lehetne folytatni-vigyorgott rám Jace.
-Ááá, elő nem ellenséget szerezni nem jó dolog. Majd máskor. Most amúgy is inkább lepihennék.
-Jól van szívi!-dobott egy csókot a kezével, majd lelépett.
Elgondolkoztam, majd a tánc megint eszembe jutott és megint röhögni kezdtem.