6.fejezet

Az ebédlő óriási. Az asztalok hosszú sorokba álltnak egymáshoz tolva, de nem akármilyen asztalok! Gyönyörű, barna asztalok kacskaringós mintákkal televésve. A székek is ilyen fából voltak, és az asztalokhoz hasonló motívumokkal díszítették azokat is. Modern lámpák lógtak le a mennyezetről. A falak piszkosfehérre voltak festve, a jellegzetes fekete tapéta ide is fel volt ragasztva. Öt asztalsor volt, rajtuk evőeszközök és poharak sorakoztak. A szoba végén még két sor lehetett látni, de ezeken ételekkel pakolt edények álltak. Jobban megfigyeltem és feltűnt, hogy  fajták szerint voltak rendezve. Az egyik asztalon egy " Vér" feliratú termosz, mellette fél literes poharak sorakoztak. A másikon sonkától a halig minden volt. 

Négy asztalsornál már ültek, itt is faj szerint. Az ötödik asztalnál ült Nora, Payton, Sebastian, Nick és még pár idegen. Senki se evett.

Peter belekarolt a karomba, és magával húzott az ikrek asztala felé. Az asztaloknál kihúzott egy széket, és intett. Leültem, ő meg mellém állt. Felvett egy poharat, és megkocogtatta a körmeivel. Mindenki ránézett.

-Szép jó estét mindenkinek!-kezdte.-Szeretném bemutatni az újonnan jött boszorkánymesterünket, Roxit-mutatott felém.-Bánjatok vele jól, segítsétek amiben csak tudjátok. Mellesleg ne hergeljétek fel, mert csak baj lesz belőle. Kérdezzétek csak meg Nicket. Jó étvágyat!- befejezte és leült.

Rövid taps, és sorba álltak a kajával telt asztaloknál  a "ház" lakói.

-Mit szeretnél enni?-fordult felém Peter.

Megnéztem, hogy ki mit evett az asztalnál. Sebastian egy pizzának  a szélét rágta, Nora halat falatozott, a vámpírok vért  ittak.

-Pizzát, ha van még- feleltem, mire Peter elém rakott egy nagy szelettel.- Köszi!

-Szívesen. Bármit szeretnél szólj nekem vagy az asztalnál ülőknek nyugodtan. Tényleg, be is mutatom őket. Nicket, Paytont, Norat és Sebastiant már ismered. Ők a legfőbb embereim, de a többiekre is bármikor támaszkodhatok. Marc-mutatott egy vámpírra.

Helyes fiú, azt meg kell hagyni. Vörös haja hátra volt nyalva, zöld szeme nagy keretes szemüveg mögé volt rejtve. Fehér póló volt rajta. Nevét hallva biccentett felém.

-Abby és Sarah-intett két tündérlányra.- Abby-t úgy különbözteted meg a legkönnyebben Sarahtól, hogy neki zöld a szeme, nővérének meg kék.

Tényleg ugyanúgy néztek ki. Farmeringet viseltek mind a ketten, hajuk lófarokba  volt kötve, így látható volt hegyes fülük. Szárnyuk teljesen kifejlődött. Rám mosolyogtak, ezért megláthattam hegyes fogaikat. 

Visszamosolyogtam.

-Jace és Alec- most két nálam fiatalabb fiúra nézett.

Megismertem őket.

Jace, a macskaszemű boszorkánymester, fekete pólóját egy kékre cserélte. Alec vérfarkas, ezt már a " Nicket-vámpírból-patkánnyá-majd vissza" incidens előtt is megállapítottam.

-Szia!-köszönt Jace.-Jó újakat látni itt, főleg ilyen dögös csajokat-mellette Alec felröhögött.-Bocs, de ez az igazság!-szabadkozott, mikor furán néztem rá.

-Ne riogasd már! Még a végén elijeszted!- csapott a karjára Sebastian. Felém fordult és folytatta.- Nézd el neki, egy kicsit rámenősek, és imádják az újakat  idegesíteni, különösen Jace. Ne lepődj meg ha egy csokor rózsát találsz majd az ajtód előtt-erre nekem is el kellett mosolyodnom, de mikor eszembe jutott, hogy mi volt a rózsás történet után egy kicsit visszafogtam magam.

-Ne már! Seb, lelövöd a poént!-felém fordul.-Melyik a kedvenc csokid?-vigyorogott, majd felvonta a szemöldökét.

Felröhögtem, és már épp válaszolni akartam, mikor Peter folytatta  a mondanivalóját.

-Még két emberemet szeretném bemutatni-egy nálam öt évvel idősebb párra mutatott.- Ők a mi  "csoda-párosunk", Lexi és Robert.

A lány egy vérfarkas, a fiú egy vámpír. Nem vontam kétségbe Peter szavát, egyet értettem. Furcsa páros.

Lexi fekete haja rövidre, szinte már fiúsan rövidre volt vágva, terepmintás póló fedte a felsőtestét.

Robert szintén fekete haja tarajosra volt nyírva. Felsője barátnőjéhez hasonló.

-Sziasztok!

Elmosolyodtak, és biccentettek.

-Melyik negyedbe kap szobát?-kérdi Lexi.

-A miénkbe? Ha jól emlékszem van még egy szabad szoba. Az erkéllyel rendelkező. Az üres, igaz? -mondta és kérdezte Jace. Még mindig bárgyún vigyorgott.

-Igen, az szabad. Roxi, egy baldachinos, franciaággyal rendelkező halványzöld szoba, ízléses bútorokkal és kiülős erkéllyel megfelel? A szekrényekbe természetesen ruhát is kapsz-sorolta Peter.

Félrenyeltem a számban lévő falatot.