20. fejezet

Nem tudom mennyi ideig öleltük egymást, csak azt, hogy már nagyon hiányzott édesanyám ölelése. Felemelte könnyáztatta arcát a vállamról és megpuszilta a homlokom.
- Jól vagy, édesem? - kérdezte, mikor látta, hogy én is sírok.
- Jól, csak nagyon hiányoztál! Miért nem jelentkeztél hamarabb?
- Nem tudtam, kellett hozzá a te mágiád is.
- Miért? Mikor álmodtam, akkor is a te szemszögedből láttam a képeket.
- Akkor láttad a jelet a falon, azt én bűvöltem meg, miután észrevettem, hogy rémálmod van tőle. Tudtam, hogy meg fogod nézni, mert érdekel, hogy mi történt aznap. Így jeleztem, hogy van segítséged.
- A karkötő miért blokkolt először?
- Nem tudtam, hogy te vagy az, és nem akartam, hogy bárki lássa a történteket. Tudod ki a gyilkosunk?
- Nem, csak azt, hogy  a Házban van. Te tudod?
- Nem. Nem emlékszem az arcukra, csak a testfelépítésükre.  Magasak és izmosak. A ruhájuk alapján magas rendben vannak, azaz, a Főnök közeli emberei.
- Ketten voltak?
- Igen. Szerintem testvérek voltak, de nem vagyok 100%-ban biztos benne. Ne bízz meg senkiben, nem mindenki az, aminek mutatja magát.
- Ezt hogy érted?
- Valaki hazudik neked. Nem tudom ki, mert védve vannak a falak, nem működik itt a fekete mágia. Szívem! A saját érdekedben, nem bízz meg senkiben. Nem mondanak el neked sok mindent, de nagyon is sokat tudnak, rólad is. Mindent - mondta nagyon komoly hangon.
- Mindent? - ha mindent tudnak, akkor tényleg nincs valami rendeben.
- Mindent. Vigyázz magadra és ha hívlak válaszolj, kérlek. Figyelni fogom a Házat, ha valamit észreveszek azonnal jelzek.
- Menned kell?
- Igen, mert ha sokáig itt vagyok az érződni fog és lebuksz. Rólam se beszélj senkinek.
- Jó. Apával meg Ethannal mi van? - szipogtam.
- Nem tudom, amióta feltámadtál nem láttam őket, pedig kerestem őket. Előtte egy házba voltunk egy másik dimenzióban.
- De jól vannak?
- Szerintem igen. Ne aggódj miattuk. Tudnak vigyázni magukra. Mennem kell, drágám! Vigyázz magadra!
- Vigyázni fogok. Szeretlek, Anya!
- Én is téged! Szia! - mondta és halványodni kezdett.
- Szia! - mondtam, de már nem hallotta, mert eltűnt.
Szét akartam nézni a szobába, mert amíg itt volt Anya nem akartam, nehogy eltűnjön, de nem volt rá lehetőségem, mert visszaugrottam a fürdőszobámba. Lehetetlennek tartottam, de tudom, hogy megtörtént. Hogy honnan? A karkötő szalagja átváltozott, és olyan lett mint amilyen az Anyáé volt. Meghosszabbítottam a szalagot, a nyakamba kötöttem és beraktam a pólóm alá. Kiléptem a fürdőből és kisétáltam az erkélyre gondolkozni.
Sorra vettem az új információkat. Anya lelke nem távozott, szóval valami itt tartja még, meg kell tennie valamit. Apa meg Ethan jól van. Fekete mágia ellen védve vannak a falak. A Házban mindent tudnak rólam és a gyilkosaim is itt vannak, mert ezek szerint többen voltak, ráadásul lehet, hogy testvérek. Magasabb rendeben, csak két testvérpár van, akik nem mások, mint Abby&Sarah, meg... meg... Éreztem, hogy lesápadtam, a térdem is megingott, de még időben megkapaszkodtam, nem estem el. Nem! Nem lehet, hogy ennyire átvert. Egy könnycsepp folyt végig az arcomon és hullott le a földre. Tudja, hogy tudok valamit, de nem ölt/ek meg. Valamit akarnak velem és én biztos vagyok benne, hogy inkább meghalok, végleg, minthogy hagyjam, hogy elvegyék az erőmet... 
Kopogtattak. Nem tudhatják meg, hogy rájöttem. Kihúztam magam, megacéloztam az érzéseimet, eltüntettem a könnyeimet és normál hangon kiszóltam:
- Megyek, egy pillanat!
Bementem a fürdőbe és megnéztem magam a tükörbe, hogy elfogadható-e a külsőm. Annak véltem, így nyugodtan kiléptem a szobámból. Sebastian a falnak támaszkodva várt rám.
- Szia! Máris visszajöttetek? 
- Igen, vége a megbeszélésnek és gondoltam megmutatok neked egy nagyon klassz helyet.
- Rendben.
Elindultunk és a könyvtárban kötöttünk ki. Seb elmozdított egy képet a falon, amit eddig észre se vettem, és egy kóddal ellátott zárat kezdett kinyitni. Nagyot sípolt a zár, majd egy titkos ajtót nyílt ki előttünk. Sebastian megfogta a kezem és levezetett a sötétbe. Lassan mentem, mert nem láttam semmit, de Seb megunta az andalgásomat, felkapott a hátára és gyors léptekkel ment tovább. A levegőben por szállt fel, a folyosón áporodott szag volt. Egy nagy ajtó előtt állt csak meg és rakott le. Kinyitotta, majd belökött a szobába. Szemembe fájdalom nyílalt az érős fény miatt, de nem csuktam be. A helyiség akkora volt, mint a könyvtár, csak kínzóeszközökkel volt tele, meg mágiával átitatott láncokkal. Nem láttam bent senkit rajtunk kívül.
- Na, kezdődhet a buli - vigyorgott kajánul.
- Miről beszélsz? - kezdtem megijedni.
- Majd meglátod - kacsintott rám. - Gyertek elő srácok! - erre a szobában megjelent Payton, Nick meg Nora. Payton pofátlanul rám kacsintott.
- Itt a vég Roxána, ezennel végleg.