11.fejezet

Az edzőteremben először a késeket próbáltam felemelni, de nem jártam sikerrel. Az óra végére teljesen kiakadtam. Összesen annyit értem el, hogy a legkisebb kést egy centivel arrébb csúsztattam.

-Roxi!-szólított meg Seb, mikor leroskadtam egy matracra.

-Mond!-nyögtem letörten.

-Nyugi! Ez nem a világ vége. Egész héten ezt fogjuk gyakorolni, majd belejössz! Nekem két hét után sikerült csak megcsinálnom. Most mégis én vagyok az egyik legjobb boszorkány a Házba.

Van itt önbizalom! Nem is kevés!-gondoltam, de helyette csak ezt mondtam:

-Komoly? Csak két hét után?

-Aha, de mint látod, most már sikerül. Szóval, ne add fel! Menni fog!-nagyon le lehetek törve, ha ennyire biztat. 

-Jó! A következő órán is ezt csináljuk?

-Igen. Még 10 percet pihenhetsz, utána folytatjuk.

-Oké!- mosolyogtam rá.

Ledőltem a matracra, és ott is maradtam a szünet végéig. Órán megint nem értem el túl sok mindent, de Sebastian szerint fejlődőképes vagyok.

Ebéd előtt volt még 10 percem, ezért felmenetem a szobámba, letusoltam, és tiszta ruhát vettem fel. Egykor már az ebédlőnél voltam, Az asztalnál csak Jace, Sebastian és Alec ült. Leültem Seb-vel szembe, így Jace mellé kerültem.Ő máris odafordult hozzám.

-Szervusz Szépségem! Mi újság?

Valakinek nagyon jó kedve van.

-Szia Jace! Semmi különös, veled?-ragadósnak bizonyult a mosolya, ugyanis rámosolyogtam.

-Megkért a Főnök, hogy segítsek neki egy kicsit. Te hogy haladtál? Mit tanultatok?

-Telekinetikát, de nem igazán megy-muszáj volt grimaszolnom, mikor eszembe jutott, mennyire nem.

-Majd belejössz!- egy tábla csokit rakott elém, és felém fordítja az arcát.-Vigaszdíj!

Leesett, hogy puszit vár, ezért nyomtam egy cuppanósat az arcára.

-Köszi! Ha mindig kapok egy táblával nem is lesz fontos megtanulni-vigyorogtam rá.

-Dehogynem! Mert ha jól teljesítesz, akkor két táblával kapsz.

-Megvesztegetsz? Mert ha igen, bejött.

-Nem, nem megvesztegetlek, hanem ösztönözlek. Csak nagyon ravaszan!-kacsintott rám.

-Köszi!-hálásan rámosolyogtam.

Megjöttek a többiek, és megebédeltünk. 

A kaja isteni volt! Gyümölcsleves, palacsinta, és...és desszertek fagylalt. Mmm...már a koszt miatt megéri itt lenni. 

Két órakor a könyvtárban találkoztam Sebastiannal. Első óránk egészségtan volt. Átvettük, hogy hogy kell a mélyebb vágásokat kitisztítani és bekötni. Óra végén elpakoltam a könyveimet, és elővettem a irodalom felszerelésemet, mikor Seb lépett mellém.

-Jól dolgoztál, látszik, hogy érdekel. Ha már eleget tudsz, akkor majd mágiával lehetővé teszem, hogy megmutasd gyakorlatban is megy-e.

-Köszi! Az jó lesz!

-Menj, használd ki a szüneted!

Rámosolyogtam, és elővettem a vázlatfüzetemet, meg a puha-hegyű ceruzáimat.

Seb indulni készült, de mikor meglátta, hogy mit tartok a kezembe megtorpant.

-Szereted a művészetet?

-Igen, bár nem vagyok valami profi. Régen, Lena-val sokat lógtam, és ő tanított meg arra amit most tudok-keserűen elmosolyodtam.

Szép idők voltak. Kár, hogy csak voltak.

-Ki az a Lena?

-A legjobb barátnőm volt. Miután meghaltam hazaköltözött a szüleihez, és ott folytatta a tanulmányait.

-Sajnálom. Biztos nagyon jó fej volt.

-Igen. Mindegy. Ő megtanított, én meg gondoltam használom ezt a tanítást ahhoz, hogy  lerajzoljam a könyvtárat.

-Értem. Akkor nem is zavarok. Óra előtt három perccel itt vagyok-intett és elment.

A rajzolásra koncentráltam. A kandallót vettem célba, meg a körülötte lévő polcokat. Először csak a kandallót rajzoltam meg. De ez csak kontúr volt. Majd a többi szünetbe befejezem, döntöttem el, mikor belépett Sebastian egy könyvvel a hóna alatt.

-Szia! Ma Mark Twaintól fogjuk venni a Tom Sawyer kalandjait. Olvastad már?

-Igen, még általánosba.

-Jó, akkor nem beszélünk róla, hanem van fél órád, írj egy fogalmazást.

-Milyen hosszú legyen?

-Egy oldal minimum, de ha megy több is, akkor várom. Jó munkát-elindított egy stoppert a kezébe, majd ismét olvasni kezdett.

Írjak egy fogalmazást, úgy, hogy 5-6 éve olvastam a történetet? Lehetetlen.

Felálltam, és elindultam ahhoz a polchoz, amelyiken a könyv lehet. Éreztem, hogy Sebastian figyel, de nem fordultam meg. Megfogtam a könyvet, és visszaültem. 25 perc alatt összeütöttem egy másfél oldalas fogalmazást. A maradék öt percben átnéztem. Sebastian megnézte a stoppert, és intett, hogy adjam oda. Megtettem.

Csendben olvasta, fel se nézett. Szerintem már 2-3 perce csak nézte a lapot, ezért megtörtem a csendet.

-Na?-erre már odafordult hozzám, és vakargatni kezdte az állát.

-Nem rossz, nem rossz.

Nem rossz? Szerintem elég jó lett, ahhoz képest, hogy csak fél órát kaptam.

Sebastian láthatta az arckifejezésemet, mert elmosolyodott.

-Nem rossz, de szerintem jobbat is tudsz. De ahhoz képest, hogy rég olvastad jó lett.

-Kösz!-Hogy el tudja venni az ember kedvét egy ilyen megjegyzés!

Mintha csak a gondolataimban olvasna (amit lehet, hogy meg is tett),  megjegyezte:

-Ne menjen el a kedved! Holnap a Szentivánéji álom  lesz a téma. Vidd el a könyvet, ha fel akarsz készülni.

-Ez az!-üvöltöttem, mire Sebastian úgy nézett rám, mintha nem lennék normális, ezért hozzátettem.-Imádom azt a könyvet!

-Szereted Shakespear-t?

-Aha, kedvencem. Miért? Te is?

-Aha, nagyon jól írt.

-Akkor a holnapi óra gyorsan el fog telni-őszinte mosolyt villantottam rá.

-Szerintem is. Biológián a gombákról fogunk beszélni. Remélem tudsz valamit róluk.

-Egy-két dolgot igen.

-Jó, 15 perc múlva találkozunk.

A szünetben megint rajzoltam. Ezúttal a kandallót alaposabban figyeltem meg, és vittem fel a lapra.. Ezzel el is ment a teljes szünetem.